Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A gondozoo - kritika

2011.08.03

 

A gondozoo -kritika
    slawter kritikája a greatbox.web4.hu-ról

 

a-gondozoo.jpg

Manapság oly ritka a jó vígjáték, hogy minden próbálkozáshoz úgy kell hozzáállni, hogy talán majd ez, ez végre ütős lesz, jókat nevetünk, igazi kikapcsolódás vár ránk... Aztán persze jön a hideg zuhanyként ható kiábrándulás: az első tizenöt perc után szembesülünk vele, hogy most sem történt meg az áttörés, majd újabb idő eltelte után egyre jobban unatkozunk, míg végül magunkban fohászkodunk, hogy „Legyen már vége!”. Ha nagyon is ismerős ez az érzés valakinek, ha unja már a kidobott pénzként megélt mozijegyvételt, akkor A gondozoot messzire kerülje el. Hollywood ugyanis gondoskodott róla, hogy ebben a hónapban se maradjunk sótlan, lagymatag, unalomig ismert, sablonos film nélkül. És még a vígjáték szót sem sajnálták erről a förtelemről, jól félrevezetve az embert...
 
Griffin Keyes (Kevin James) főgondozó egy szeretetteljes, kedves és állatbarát férfiú, aki amilyen jól bánik a táplálékláncon alább elhelyezkedő lényekkel, olyan peches a gyengébbik nem terén. Öt évvel ezelőtt egy kudarcba fulladt lánykérés után szakított barátnőjével, Stephani-vel (Leslie Bibb), aki azonban váratlanul újra felbukkan hősünk életében, felkavarva a romantika állóvizét. Griffin elhatározza, hogy visszaszerzi régi kedvesét, azonban ehhez változtatnia kell megszokott életén: el kell hagynia az állatkertet és meg kell változnia szíve hölgyéért. Azonban ehhez a létesítmény lakóinak is lesz egy-két szavuk. Szó szerint, ugyanis az oroszlánoktól kezdve az elefántig mind megszegik ősi esküjüket, a hallgatásukat, és elhatározzák, hogy majd ők kitanítják gondozójukat a csábítás csínjára-bínjára.



images.jpg












 
Nem tartom kizártnak, hogy sokaknak deja vu érzése támad a film láttán, ugyanis számtalan mű „inspirálhatta” a készítőket munkájuk alkotása közben. Mintha csak egy Randiguruval megspékelt Madagaszkár és Dr. Dolittle keveréket látnánk megszórva pár tipikus, Kevin James filmben látott poénnal. Természetesen nem rossz dolog a más háza táján látottakat felhasználni, ha azokat ötletesen és igényesen alkalmazzák. Gondolom nem lepődik meg senki, nagyokat hőkölve, hogy A gondozooban erről nem is álmodhatunk. A sablonok lelkes felhasználásával készített, romantikus vígjátéknak álcázott alkotás ugyanis kong az ürességtől és végtelenül erőltetett. Az irományt, amit forgatókönyvnek nevezhettek a filmezés alatt, akár egy tízéves is megírhatta volna, miután végignéz pár tipikus amerikai szórakoztató filmet, ugyanis példásan követi a már számtalanszor látott (és már másodszorra is unalmas) történetvezetést. Ráadásul a műfajok keverése még tovább csorbítja az amúgy sem szép képet. A hódítós részek inkább kínosak, mintsem célravezetőek, radásul túlerőltetettek és komolyanvehetetlenek, továbbá nem illenek az egyértelműen kisebbeknek szánt jelenetek közé. Két szék közt a porban...


a_gondozoo_5.jpg








 




Hasonló a helyzet a karakterek és megformálóik terén is. Griffin talán rejtett magában némi potenciált, azonban hála a filmet kínzó döntéseknek tipikussá és szárazzá vált. Kevin James - akinek legfőbb fegyvere a humor terén az indokolatlanul sok esés-kelés - nem sokat tett, hogy élettel töltse meg a főgondozót. Nyilván elhatározta, hogy átlagos, vagy néha az alatti alakításait még véletlenül sem fogja túlszárnyalni, így képes volt főszereplőből mellékszereplővé válni az állatok mellett. Nos, ha a mű „főhőse” is alul marad egy gorillával szemben, akkor nem kérdés, hogy a többi kétlábú is gyengén és kiábrándítóan bohóckodik a vásznon (az ő érdekükben remélem, hogy nem mindent beleadva dolgoztak a filmben, mert akkor még kínosabb az egész). Leslie Bibb és Rosario Dawson bájosan mosolyogva érte el, hogy ne ezen mozgókép-borzalom kapcsán maradjanak meg az emlékezetünkben. Az igazán fájó mélypont pedig csak most következik. Valamilyen bizarr oknál fogva valaki azt hitte, vicces lesz Ken Jeong-ot is beleírni a filmbe. Nos nem, nem volt az. Továbbá mások nevében is remélem, hogy az úriembert az életbe nem látom többet filmben (amire sajnos vajmi kevés esély van).
 
Az egyetlen értékelhető rész a filmben maguk az állatok. A néhány valóban vicces jelenet hozzájuk köthető, azonban hála egy újabb idióta rendezői döntésnek, a romantikusnak szánt baklövések miatt sokkal kevesebb idő jut a számukra, mint amennyit érdemelnének. Többségük jól kitalált, egyéniséggel rendelkező, könnyen megkedvelhető figura, elégjó dumával. Kár, hogy nem csak ők szerepelnek az egész filmben, mert akkor talán jobb lett volna az egész. Kiszámíthatóság, egyszerűség, unalom... Ezen szavak és társaik vezethették a készítőket rögös útjukon, melynek végén a „Csináljunk egy újabb tucatfilmet” felirat villoghatott. A gondozoo egy minden tekintetben gyenge, a nevettetést szinte hírből sem ismerő, a rossz ötleteknek hála elve halálraítélt film, mely kicsiknek és nagyobbaknak egyaránt nem ajánlható.

értékelés:

**********   3/10

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.